Irodai monológ – Zene, zene, zene

Rengeteg kihívást tartogat egy nagy, közös légtérrel rendelkezõ iroda. Például, bár elsõre annak tûnik, mégsem magától értetõdõ a zenehallgatás kérdése.

A mostani Lantenek mind különbözõ zenestílus kedvelõi – az ambienttõl a gitáros-éneklõs zenéig, az ír népzenétõl a pszichedelikus trance-ig, a Béla Spears-tól a Kaláka Együttesig minden irányzat képviselteti magát.

Nehéz egyetérteni a számok hallgatásának ciklikusságában is – Józsi sokezer szám közül az aktuális zenelejátszóra bízza a véletlenszerû választást, Bence hosszú évek óta ugyanazokra az együttesekre és számokra esküszik (7 év együttlakás után egészen megszerettem ezeket a számokat, meg lassan kívülrõl tudom az összes dalszöveget ). Rémusz, Roland és Kalmár zenegyûjtõk, gyakran a fülhallgatójukba burkolóznak, Pali zenéiben nem tudtam még felfedezni az ismétlõdést a zúzósabb zenék egymástól elkülönítése sosem volt erõsségem.

Mivel Bence hallása az ügyfélszolgálat mûködõképessége szempontjából központi szerepet játszik (különben ki venné fel a telefonokat?) övé a központi hangsugárzás joga Ha nem tetszik a zene, amit játszik, vagy sokan vagyunk és sok a munkához kötõdõ beszélgetés, akkor meg füles fel. Az egyetlen probléma, hogy ilyenkor tényleg nem hallunk semmit, szóval valamelyik üzenetküldõn kell átszólni a szoba másik végében ülõ embernek, ha igényt tartunk a figyelmére.

A mostani bejegyzés apropója, hogy egy kedves ismerõsöm, Knight a figyelmembe ajánlotta a www.pandora.com oldalt, ahol egy zeneszám, vagy elõadó nevét beírva ahhoz hasonló, stílusban közel álló zenék indulnak el egy webrádión. Zseniális ötlet. Fel is küldöm az irodai levlistánkra, kíváncsi vagyok, változnak-e a zenehallgatási szokásaink

Nincsenek kapcsolódó bejegyzések.